Ismerősek ezek a mondatok?
„Azért járok ilyen sűrűn pisilni, mert a lányoknak kisebb a
hólyagjuk.”
“Indulás előtt már nem iszom vizet, mert nem fogom kibírni,
amíg odaérünk.”
„Muszáj lesz megállnunk valahol, mert megint ki kell
mennem a mosdóba.”
Tudtad, hogy normál esetben, tehát ha nem fogyasztasz hirtelen nagy mennyiségű folyadékot vagy vízhajtó hatású ételt/italt, 2, de inkább 3 órát is ki kellene bírnod vizeletürítés vagy annak ingere nélkül?
Akkor mégis mi okozza azt, hogy indulás után 5 perccel már az jár a fejedben, hogy mikor jutsz el a legközelebbi mosdóba?
A fenti tüntetek egyik lehetséges oka lehet a hiperaktív hólyag szindróma (OAB – overactive bladder syndrome). Ez – ahogy neve is mutatja – nem betegség, hanem egy több különféle okra visszavezethető tünetegyüttes: így ugyan a panaszok is eltérő súlyosságúak lehetnek, és változó mértékben zavarhatják az érintettet – de a fő panasz minden esetben a gyakori vizelési inger. Fontos tudni, hogy az OAB-t előzményeit, kivizsgálását, kezelését tekintve az inkontinenciák közé sorolják, de nem minden esetben jár akaratlan vizeletvesztéssel.
Mikor kell gyanakodnom?
Gyakori vizeletürítésről orvosi értelemben véve akkor beszélhetünk, ha nappal 10-nél, éjszaka pedig 2-nél többször kell kimenned a mosódóba. Ezek az ingerek sokszor váratlanul, hirtelen jelentkeznek, amelyre a szakma az „urge”, azaz sürgető vagy késztetéses kifejezést használja. Ezt okozhatja húgyúti fertőzés, kő vagy térfoglaló folyamat, de lehet szó a hólyagizomzat hiperaktivitásáról is, amit a hólyagfalban levő nyomásérzékeny receptorok túlzott szenzitivitása okoz.
Hova forduljak, ha arra gyanakszom, hogy engem is érint?
Panaszaiddal először nőgyógyászhoz vagy urogynecologushoz kell fordulnod, ahol kizárhatják a gyulladás vagy egyéb urológiai kórképek meglétét, és ha szükséges, további vizsgálatokat is elvégezhetnek. Az orvos nagy valószínűséggel javasolni fogja, hogy vezess vizelési naplót, amelynek segítségével nyomon követhetted a vizeletürítések számát és mennyiségét, és egyéb kísérőjelenségeket is (inger jellege, gyakorisága, fájdalom, vizeletáramlás, elégtelen hólyagürülés, vizeletelcseppenés stb.) is feljegyezhetsz.
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
Ha a gyakori vizelési inger hátterében fertőzés, kő vagy egyéb térszűkítő tényező áll, elsőként az alapbetegséget kell megszüntetni. Ha ezeket kizárta, az orvos a helyzet súlyosságától és kiváltó tényezőtől függően különböző konzervatív, gyógyszeres vagy műtéti megoldásokat javasolhat.
A konzervatív terápiák közül a legelterjedtebb a viselkedésterápia, illetve a medencefenék izmainak megerősítése céljából végzett ún. „gátizomtorna”. A viselkedésterápia során különféle figyelemelterelő módszerekkel próbálják tudatosan szabályozni a vizeletürítési ingert, illetve fokozatosan növelni az ürítések közötti időtartamot.
A gátizomtorna során a húgycső-hüvely-végbélnyílás hármas egységét közrefogó izommal végzett gyakorlatok során megtanítják a pácienseknek az akaratlagos megfeszítést, a tudatos relaxációt, kialakítják a megfelelő izomerőt, állóképességet. Ha a panaszok között a vizeletelcseppenés is szerepel a medencefenék izmainak erősítése az inkontinens tünetek kezelésében is segíteni fog, hiszen javítja a húgycsőzárási funkciót.
Ezenfelül léteznek különféle gyógyszerek is, amelyek a hólyagfalban található receptorok érzékenységére hatnak, vagy segítik a hólyagizomzat relaxációját. Műtéti beavatkozás csak nagyon indokolt esetben alkalmazandó, ha a többi terápia nem járt sikerrel.
