Valóban számít-e, hogy mit és hogyan kommunikálnunk pácienseink felé? Befolyásolhatjuk-e egy kezelés eredményességét pusztán szavaink, gesztusaink, hanghordozásunk által?
✅ A válasz természetesen igen!
📊Manapság egyre elfogadottabb és közismertebb tény, hogy egy betegség során a test és lélek nem választható el egymástól.
📊Pácienseinknek nem csak fizikai ellátásra, de megértésre, támogatásra, megfelelő tájékoztatásra és a testük feletti kontroll visszaszerzésére is szükségük van.
📃Egy betegség vagy trauma előidézte transzállapotban, illetve bármilyen okból beszűkült tudati állapotban az egyén fokozottan érzékeny lesz az őt érő szuggesztiókra, ezek sokkal inkább hatnak rá, mint a logikus érvelés. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az úgynevezett hipnotikus szuggesztiók átemelhetők az egészségügyi kommunikációs gyakorlatba.
📃Az ember ilyenkor hajlamos arra, hogy mérlegelés és elemzés nélkül, automatikusan kövessen utasításokat, főként, ha az valamilyen “tekintélyszemélytől” pl. orvos érkezik.Ennek oka pedig az, hogy a valóságvizsgálat háttérbe szorul, módosul a tér-idő-testélmény, ezzel nyitottá válik minden olyan mozzanatra, ami a kontrollja alól kicsúszott helyzet értelmezését segíti elő.
📌A betegség közeli transzállapot jellemzői:
🔹Eltűnnek a nyelvi árnyalatok, elmosódnak az ok-okozati viszonyok.
🔹Egymásnak ellentmondó dolgok válnak számára tolerálhatóvá.
🔹Felfogásuk paranoiddá válik, mindent magukra vonatkoztatnak, átvitt értelmű mondatokat, iróniát, humort szó szerint értelmeznek.
🔹Saját magukra vonatkoztatnak minden elhangzott szót.
🔹Megváltozik a testkép, testérzés.
🔹Az érzelmek megélése, kifejezése végletessé válik.
🔹Az információfeldolgozás nem tudatosan, hanem a tudattalan szférában történik.
📚Forrás: A szavakon túl : kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban, Varga Katalin (2011)
